1. rész

Beavatás

  Lassan emeltem fel kezem, éreztem ahogy a meleg, téli napsugár fénye áthatolt a bőrömön. Hunyorogva tekintettem magam elé, megnyugvást hozott az életembe, ha egy kicsit magam lehettem. Időnként jól esik egyedül lennem, hiszen annyi ember vesz körül minden nap. Magam sem tudom, hogy hogyan kerültem e világba, hisz én más vagyok, nem való ide. Halvány emlékeim vannak szüleimről, kiket korán elvesztettem. Mindenki azt mondja, hogy baleset volt, ám valahogy érzem, hogy ez hazugság. De ennek már vagy 255 éve. Holnap töltöm be a 300. születésnapomat, ez miatt folynak a nagy nyüzsgések a palotában. 

  Mély levegőt vettem, kellemes illatok terjengtek, lassan itt a tél, csípős volt az idő. 

- IU. - Kellemesen csenget a nevem, ahogy a csendet megtöri, és egy kisebb fuvallat követte. Egy Arkangyal szállt le elém, fehér szárnyai csillogtak, ahogy a gyenge napfény megtört rajta. Éjsötét haja kócos a repüléstől, de maga volt a tökély. Kedves mosolyt csalt ajkaira.

- Jimin, korai vagy. - Ahogy édesen lépkedett felém, széttárta kezét, és meleg karjaiba invitál, viszonozva ölelését. Kellemes volt az illata, mint a tenger.

- Hmm, nincs ennél szebb reggel. Hogy aludtál? - Kicsit eltávolodtunk egymástól, de még mindig fogtuk egymás kezét.  

- Remekül, lent voltál? A földön? - Kicsit tétovázott, Jimin egy Arkangyal volt, szinte minden nap lerepül a földre. 

- Igen, egész éjjel lent voltam, fáradt is vagyok, de minden erőm visszatért, ahogy megpillantottalak. - Éreztem, ahogy elöntött a fóróság, mindig tudta, hogyan kellet zavarba ejtenie. 

- Hmm, milyen lehet a halandók világa, annyira megnézném, de sajnos én nem tudok repülni. - Jimin két kezébe vette arcomat, majd közelebb hajolt.

- Ígérem, egyszer leviszlek. De tudod, apám... - Ellöktem magamtól, mielőtt befejezhette volna mondandóját.

- Igen, tudom, Zeusz nem szeretné, ha lemennék, de miért? Nem vagyok már gyerek, 300 éves leszek holnap. Te már 100. születésnapodon lemehettél.  

- Én más vagyok IU, engem erre neveltek, én vagyok az Arkangyalok parancsnoka. Nekem az a dolgom, hogy az emberek lelkét épségbe elkísérjem a Mennyek Kapujához. 

- Akkor magyarázd meg nekem, hogy miért vagy minden nap véres, és sebes? - Jimin, elmosolyogta magát. 

- IU, néha akadályba ütközöm, de megoldom, nem kell félned, hogy a szeretet Arkangyalod meghal. - Erősen megütöttem, nem szerettem, ha ilyenekkel viccelődik. - Ez fájt, inkább egy csókkal szeretgethetnél. - Jobb kezével erősen megragadta csuklómat, majd magához rántott, és egy szenvedélyes csókba invitált.  

- JIMIN. - Az erőteljes mély hang felé kaptuk tekintetünket, Zeusz (Jin) állt előttünk. Mint aki egy festményből lépett volna ki, Jimin tökéletes volt, de Zeusz maga volt a férfiak példaképe, híres szépségéről. Erős kisugárzása, szinte beleégette magát az emberek tekintetébe. - IU, kövess. - Nem vitatkoztam, szó nélkül követtem a pavilonba. Ide csak akkor léphettünk be, mikor Zeusz engedélyt adott. Hirtelen megállt előttem, és felém fordult. - Szerintem világosan elmondtam, hogy nem akarom, hogy közöd legyen a fiamhoz, neki már nem tudok parancsolni, nem hallgat rám, de te engedelmes vagy. Ugye?

- Miért tiltja ennyire a kapcsolatunkat? Szeret engem, és én is szeretem.

- Ha, fogalmad sincs, hogy mi az a szerelem. - Zeusz mentett meg engem szüleim halála napján. Azóta ő nevelt, és úgy tekintettem rá, mintha az édesapám lenne, de attól még Jimin nem a testvérem. - Igen, nem a testvéred.

- Ne olvasson a fejemben, nem szeretem.

- Akkor tanuld meg végre elzárni a gondolataidat. Amúgy meg nem ezért kerestelek fel, hanem mert holnap betöltöd a 300-at. Ez egy szép kerek év, ilyenkor az Istenek, Angyalok megkapják a beavatási rituálét. Amivel kiérdemled, hogy egy rangot kapj. 

- Rangot? Mégis milyen rangot tudnak nekem adni? Nincs erőm, nincs szárnyam, és még arra sem emlékszem, hogy mi történt a szüleimmel. - Zeusz mélyen a szemembe nézett, mitől a hideg is kirázott. 

- Talán, egyszer te is megismered az erődet, hisz édesapád volt a néhai Démon Király, édesanyád pedig egy Arkangyal volt. Miért ne lenne erőd? Csak még nem próbáltad meg előhívni.

- Tudom, hogy nincs, én már mindent megpróbáltam, nem megy, nekem semmim nincs, lehet emberi vért örököltem. 

- Elég a bolondozásból, holnap hosszú napod lesz, készülődj, és pihend ki magad. - Majd hirtelen köddé vált, és ismét magam maradtam.

  Kiskorom óta nem tudom előhívni az erőmet, mindent megpróbáltam, már tanácsokat is kikértem, de semmi, olyan mintha valami akadályozna abban, hogy előhívhassam. Ez miatt sokan csúfolódnak rajtam, hogy ennyi idősen nincs erőm.

  Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem, egy Malekim lépett be az ajtómon. A Malekim  a szépség és a harmónia angyalai. Ők gyönyörűek, de kevés van belőlük. 

- Jó reggelt IU, ma én fogom előkészíteni a mai estére. 

- Nincs ahhoz még korán?  

- Soha semmihez nincs korán. - Egy aranyból díszített báli ruhát akasztott fel a szekrényemre. Gyönyörű volt, és nehezen tudtam elképzelni magam benne. - Urunk azt kérte, hogy ezt a ruhát vegye fel a mai estére. - Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és egyből a fürdőbe vettem az irányt. Egy friss zuhany után sokkalta jobban éreztem magam.

  Vajon az emberek minden napja is így telik el? Oly régóta vágyok a Földre, talán a mai napon ismét felhozhatnám a témát, talán ma engedékenyebbek lesznek velem. 

  Mikor este nyolc órát ütött az óra, a hatalmas fehér ajtó kitárult előttem. A nagy bálteremben mindenki felém fordult. Kicsit feszülten éreztem magam, ebben a ruhában. Éj fekete hajam a derekamig ért, mit arany díszekkel díszítettek, nyakamba egy arany ékkővel kirakott nyaklánc díszelgett. Úgy éreztem magam, mint egy élő baba, mit sok gonosz száll mozgat. Zeusz a Nap-trónján ült, és sok gyönyörű hölgy vette körül. Minden Isten ki számított jelen volt, és rólam beszéltek. Zeusz felé vettem utam, majd kellő tisztelettel köszöntöttem őt, ki biccentve fogadta köszöntésemet. Jobb kezében pihenő jogarral erősen a földre dobbantott, mitől a gyertyák lángra kaptak, és a fények kialudtak. Hirtelen mindenki elcsendesült, és Zeusz felé kapták tekintetüket. A fény és villám ura felemelkedett trónjából és kitárta két kezét.

- Istenek, királyok és Angyalok, ma azért gyűltünk össze, hogy Lee Ji Eunt születésnapját megünnepeljük, hisz ma töltötte be a 300. születésnapját. Lépj elő. - Egy Kerubok lépet felénk, kinek sötét ruhája szinte beolvadt a sötétségbe. Arcát egy fekete ruha takarta el, hiszen ők azok az angyalok, kik soha nem fedik fel személyiségüket. A Kerubokok a bölcsesség angyali, kik a második rangot foglalják el. 

- Királyom, köszöntöm oh nagyságát, engedelmével elkezdeném a beavatási ceremóniát. 

- Tégy úgy, IU, kövesd őt mindenben. - A Kerubok felém tekintett, majd kezembe egy vérvörös rózsát helyezett, és a kör közepére invitált. Mindenki más elfoglalta helyét, és engem néztek. A beavatási ceremónián dől el, hogy melyik rangba fognak sorolni. 

  A sötét alak halkan elkezdet beszélni, majd magasba emelte mind két kezét, a rózs kezembe megbökött, mitől vérem kicsordult. Ekkor egy sötét felhő emelkedett fölém, mi hirtelen ölelt át. Nem láttam semmit magam előtt, csak a vak sötétséget, de hirtelen nem kaptam levegőt, és az emlékek kezdtek felemészteni. Édesanyám arcát pillantottam meg, ahogy engem nézet, de szemei telis-tele voltak szomorúsággal. Kezemet nyakamhoz kaptam, könnyeim arcomat áztatták. Fájt, nagyon fájt. Hiába küszködtem, nem kaptam levegőt. Próbáltam elérni őt, de mind hiába, eltűnt. Helyette egy sötét gonosz aura jelent meg, mi éles karmait kitárta felém, és mélyen a húsomba vájt. Hangosan felkiáltottam, mikor hirtelen minden alábbhagyott, a füst eltűnt, és pedig ismét a bálteremben találtam magam, a földre rogytam. A nagy teremben síri csend honolt. A Kerubok Zeusz felé fordult.

- Uram, én ezt nem értem, ilyet még soha nem láttam. Az a valami, egy Démon volt.

- Még szép, hiszen IU maga egy démon. - Mindenki felriadt. - Úgy csináltok mintha ez egy új dolog lenne, hisz ittlévők mind tudják, ki is ő valójában. Inkább azt mond meg, hogy milyen rang jött ki neki? 

- Ő egy...Szeráf.