Az igazság
IU
A nagy teremben mindenki hirtelen fellázadt, még jó magam is. Nem akartam elhinni szavainak, hogy lehetnék én pont Szeráf? Ennek semmi értelme, nincs erőm, sem szárnyam. A szeráf a ranglista legelején áll, kik közvetlen kapcsolatban állnak az Úrral, ki mindenki felett áll. Rajtam kívül csak egyetlen egy embernek adtak ilyen nagy rangot, az pedig Zeusz jó maga. A fény és villám ura hatalmasat dobbantott jogarával, miből áradt az erős fény. Mindenki elcsendesült, Zeusz felém lépkedett, de tekintetéből semmi jó nem származott.
- Ez egy remek nap, hisz rajtam kívül senkinek sincs ekkora címe. Örülnünk kellene, hogy ketten vagyunk, kik tiszteletüket tehetik Urunknál. A mai éjszaka nem is lehetne ennél szebb, folytatódjon hát a mulatság. - Ekkor a zene halkan felzendült, és többen táncra perdültek. Én halkan kisurrantam a teremből, nem volt kedvem ilyen helyzetben táncolni, és szépen mosolyogni. A teraszra érve egy ismerős illat csapta meg orromat. Jimin állt nekem hátal, ki kémlelte a sötét éjszakai fényeket. Azon kaptam magam, hogy gyengéden átöleltem széles derekát. Jimin félénken oldalra biccentette fejét, hogy arcomra tudjon nézni.
- Bent voltál? - Kérdeztem, mire ő biccentett.
- Bent, és olyat láttam amit életemben még soha. Az Urunk nem viccből adott neked ekkora erőt.
- Erőt? Nekem nincs erőm. - Jimin kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy megtudjon fordulni velem szembe.
- Biztos vagyok, hogy van benned valami különleges, csak még nem jött elő, hidd el nekem. - Egy kedves puszit nyomot arcomra. - Holnap ismét lemegyek a földre, és most több napra, szóval ha hiányoznék... - Erősen meglöktem.
- Mikor hiányoztál te nekem? Amúgy meg ma akartam én is megkérdezni, hogy hadd mennyek le veled a Földre, de ezek után nincs bátorságom oda menni. - Jimin mérgesen lépett egyet hátra.
- Már ezerszer elmondtam, hogy annak is eljön az ideje, minek erőltetni?
- Miért vagy te is ilyen? - Láttam rajta, hogy próbálta visszafogni magát.
- Mégis mi olyan fontos, hogy ennyire leakarsz oda menni? Az emberek gonoszok, csak magukkal törődnek, másoknak ártanak, hogy nekik jó legyen, pénzt lopnak, és csalnak. Szerinted én is azért megyek le abba a mocsárba, mert annyira akarok? Legszívesebben soha többé ne mennék le oda. - Jimin még soha nem emelte fel a hangját előttem.
- Mert megakarom tudni, hogy mi történt a szüleimmel. - Igen is, érdekelt, csak eddig soha nem mondtam senkinek, mert tudtam, hogy úgy is csak újra belehazudnának a szemembe.
- Ohh IU, én tudom, hogy fáj, de Zeusz ott volt, ő tudja a legjobban, hogy az nap mi is történt, miért nem hiszel neki? - Éreztem, hogy egyre jobban feszült köztünk a levegő.
- Te lehet, hogy ennyivel beérsz, de én nem, elegem van abból, hogy akárhányszor felhozom ezt a témát, mindenki más hallgat, vagy ugyan azt a sületlenséget elmondják százszor. Most mástól akarom hallani az igazságot.
- Ügye nem tőle? Mond, hogy nem rá gondolsz? - Csípőre tettem mind két kezem.
- De igen, rá, mivel ő ide nem jöhet fel, így lemegyek én oda. - Jimin szemei kéken kezdet el fényleni, ez jelezve, hogy feldúlt és mérges.
- A Vámpír Király (Suga) mély álomban van, mióta édesapád meghalt, azóta a palotája mélyén alszik. Amúgy is, mit tudd ő amit a fények ura nem?
- Látod, ha igazán szeretnél, segítenél nekem, de te mindig az apád árnyékába akarsz bújni, hát én más vagyok. Nem félek tőle. - Mérgesen távoztam el, magára hagyva a férfit kit szerettem, de már lassan azt sem tudom, hogy mit is érzek valójában. A Vámpírok Király az egyetlen esélyem, kiben bízhatok. Ő jelen volt, mikor a szüleim meghaltak. A néhai Démon Király régen magányos volt, míg nem találkozott édesanyámmal, addig pedig úgy döntött, hogy alkot magának egy társat. Senki sem tudta, hogy hogyan tudott létrehozni egy élőholtat, de sikerült neki. Egy ember, kinek a szíve nem dobog, ki emberi vérrel táplálkozik, és ki feltudd támasztani egy holtat.
Suga
Oly sötét minden, a hideg felkúszik a hátamon, mitől a hideg is kirázott. Mi történik velem, nem szoktam fájdalmat érezni. Hisz én már halott vagyok, oly régóta, hogy már arra sem emlékszem milyen volt egyszer embernek lenni.
Szemeim maguktól kinyíltak, erős szúrás késztetett arra, hogy gyors felüljek, ám minden porcikám kiáltott a fájdalomtól. A torkom pedig olyan volt mint maga a sivatag. Szomjas voltam. Nagy nehezen leszálltam a hideg beton ágyról, majd tisztuló látásom mellett próbáltam elérni valamit, valamit ami kisegít a sötét szobából. Jobb kezemmel megérintettem valami meleget, ki remegett a félelemtől. Hála kiváló látásomnak a sötétségben is jól láttam, a törékeny áldozatot. Ki körbe-körbe forgatta tekintetét a sötétségben. Ahogy közelébe értem, láttam a nyakán lévő ütőért, fogaim fájdalmasan nőttek meg, ám nem vártam, míg az áldozat feleszmél, lecsaptam rá, mint egy vadállat a szegény elhagyatott áldozatára.
Minden csöpp vért kiszívtam amit csak lehetett, a teste elernyedt kezeim között. Szemeim tűzben égtek az éhségtől, éreztem, ahogy kezdtem visszakapni az erőm. Mikor végeztem a testet a földre dobtam, és kiléptem az ajtón. Egy ismerős arc várt rám, kinek szemei tágra nyíltak látványomtól.
- Királyom. - Két kezét felemelte, majd mélyen meghajolt előttem.
- Mi történt velem? - A szolgálom mutatta az utat a szobám felé. Minden olyan más volt. Helyett foglaltam, a régi elhagyatott bíborvörös kanapéban, még többet kell innom, hogy egész erőmet visszakapjam. - Mesélj.
- Királyom, a néhai Démon Király meghalt. - Szívembe oly éles fájdalom hasított, hogy azt hittem belehalok a valóságba. Az teremtőm, a királyom... halott. - Ekkor ön mély álomba zuhant, fogalmunk sem volt, hogy mit kellene tennünk, hogy felébredjen. Ám a pecsét feltört, így ön is felébredt.
- Milyen pecsét?
- Az új Démon Király kiválasztódót. Ez az oka, hogy ön újra felébredt.
IU
Egy vámpír nem tud feljönni ide, szóval nekem kell lemennem oda. De hogyan, hisz Zeusz nem enged le a Földre. Másnap reggel nagy nehezen elhatároztam magam. Igenis, bátornak kell lennem. Lassan sétáltam a folyóson, hogy minden bátorságomat összeszedjem. Mikor elértem a hatalmas, arany ajtót, lefagytam.
- IU, szedd össze magad, hisz nem dől össze a világ. Igen, sikerülni fog. - Ahogy kezemmel nyúltam az ajtó felé, egy ismerős hang csapta meg fülem.
- El kellene neki mondanunk, hogy mégis mi történt akkor. - Vajon rólam beszélhetnek?
- Nem, jobb ha nem emlékszik semmire. Nem hiába zártam el az emlékeit.
- De ezzel elveszítette minden erejét. - Mi? Mégis miről beszélnek? Nem tudtam tovább várni, kitártam az ajtót, majd mind ketten felém kapták tekintetüket. - IU.
- Zeusz, mégis miről beszéltek? Ki zárta el az erőmet, az emlékeimet?
- Nem rólad van szó, ne vedd magadra.
- De igen, tudom, hogy rólam volt szó. Tudni akarom. - Zeusz közelebb lépet, így még jobban megcsodálhattam gyönyörű arcát. Ám hatalmas testalkata, szinte eltakarta törékeny testem.
- Jó, legyen, mikor szüleid meghaltak voltam oly kegyes veled, hogy elzártam az emlékeidet, ezzel az erődet is. Az erőd csak akkor jön újra elő, ha visszanyered az emlékeidet. De csak is miattad tettem.
- Miattam? Ha, mi? Elvettél tőlem valami fontosat, most már lehet, hogy tudnám kik ölték meg őket, de hogy még az erőmet is. Mire volt ez jó?
- A nyaklánc, amit tőlem kaptál... - Most ahogy mondta, még soha nem próbáltam levenni, szinte meg is feledkeztem róla. - Az lenne a zár, ha majd megtörik, akkor mindent visszakapsz, de ezzel én csak megakartalak védeni.
- Kitudja levenni rólam? - Zeusz hezitált.
- Én nem, csak felraktam, levenni neked kell. - Mikor hátat fordított nekem, éreztem, ahogy elönt a méreg. Hátrálni kezdtem az ajtó felé.
- Majd segítenek. - Ekkor kirohantam a kertbe, mikor megpillantottam Jimint, rohantam. A kapu nyitva volt, csak el kell érnem. Zeusz kiáltott utánam, de felesleges volt. Rohantam, ahogy csak tudtam, nem álltam meg. Még akkor sem mikor Jimin próbálta elkapni csuklómat. Senki sem tudott megállítani. Mielőtt beléptem volna a kapuba, visszapillantotta. Talán soha többé nem térhetek vissza ide.
- IU. - Jimin gyorsan szaladt felém, de ahogy elérhette volna kezem, én beléptem a sötét átjáróba, és minden elsötétült.
